Székelyudvarhelyen a csereháti ügyben a város érdekeit Hajdú Gábor csíkszeredai ügyvéd képviseli. Hajdú Gábor pert nyert, és ennek következtében nem kell kifizetni az eddig felgyűlt hatszázmilló lejt, a perköltséget az Aris Industrie Kft.-nek; továbbá nem került sor az árverésre sem. Az Aris Industrie-nek döntő szerepe volt a csereháti lavina elindításában, mert a cég előbb felépíttette, aztán elajándékozta a görög katolikus kongregációnak a csereháti, eredetileg árvaháznak, gyerekotthonnak elképzelt épületet, most kéri az addigi perköltségek kifizetését. Az Aris tehát kérte a táblabíróság ítéletének végrehajtását, ami azt jelentette volna, hogy Udvarhelynek, mert veszített, hatszázmillió lejt kellett volna kifizetnie. /Oláh István: Cserehát-ügy. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./
2003. december 16.
Gazdag a 2004-es Hargita Kalendárium, a Hargita Népe című lap kiadványa. Sütő András, Pomogáts Béla, Beke György, Kányádi Sándor mellett olyan csíki, gyergyói, udvarhelyszéki alkotók jelentkeznek, mint - a néprajzosok, kutatók, közgazdászok, helytörténészek közül - dr. Balázs Lajos, Tankó Gyula, Gálfalvi Gábor, Gagyi József, Mirk László, Oláh Sándor, Miklós István, dr. Garda Dezső és Zepeczáner Jenő. A hargitai szépírók közül Ferenczes István, Kozma Mária, György Attila, Ferencz Imre, Zsidó Ferenc, Molnár Vilmos, Gál Éva Emese és Oláh István. /b. d.: Hargita Kalendárium. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 16./
2004. január 8.
A tömbházfelelősök kémkedtek az ünnepek alatt, megfogadva a kormányajánlást, hogy követniük kell a „lakosságmozgást". A blokkfelelős rajtaütésszerűen ellenőrzi a lakásokat. Megnézi, nincs-e idegen a lakásban, aki fogyasztó, de ez a fogyasztás nem jelenik meg a költségekben. /Oláh István: Idegenjárás, angyaljárás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./
2004. január 28.
Székelyudvarhelyen március 3-ára halasztották a bíróságon a Szász Jenő polgármester vezette Székelyudvarhelyért Alapítvány által az Erdélyi Riport /Nagyvárad/ hetilap ellen indított büntetőpert. Az alapítvány beperelte a sajtóorgánumot, mert a Vánky ház megvásárlásával kapcsolatban a hetilap munkatársai csalás gyanújával illették Szász Jenőt. Hajdú Gábor, az Erdélyi Riport védőügyvédje kifejtette, hogy ezelőtt egy hónappal előterjesztettek egy peráthelyezési kérést a Legfelsőbb Törvényszék büntetőjogi tanácsához, mert a lap fenntartással viseltetik a székelyudvarhelyi bíróság elfogulatlanságát illetően. A perben érintett Fekete Stefan által 1996 után megvásárolt Kogalniceanu utcai ingatlant a törvény szerint tíz évig nem lehetett volna eladni, és mégis eladták a Szász Jenő vezette Székelyudvarhelyért Alapítványnak. /(Oláh István): Megkérdőjelezték a bíróság elfogulatlanságát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./
2004. február 21.
Mostanában két maraton volt, írta gúnyosan Oláh István újságíró. Olvasást hirdettek Budapesten, Debrecenben, Magyarkanizsán, Kolozsváron és Marosvásárhelyen éjt nappá téve mondták Wass Albert műveit, „az író emléke előtt tisztelegve". Az Erdélyi Magyar Ifjak és a Kárpátok Népe Egyesület szándékuk szerint Guinness-rekordot döntögető műveletre készültek. „A másik maraton is hasonlóan nagy célokkal és szándékokkal indult: a gyergyószentmiklósi asszonyság távgyaloglásával a párizsi békeszerződés igazságtalanságaira, illetve az erdélyi magyarság elnyomására autonómia-éhségére hívja fel a figyelmet.” Öt napig volt úton, majd visszafordult. Eredeti úticélja Hága lett volna, de belázasodott. /Oláh István: Kabarémaratonok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./
2004. március 31.
Nem vagyok oda a népnemzeti zokogásért – írta Oláh István. Ha majd „megüljük a sírás centenáriumát 2018 körül”, akkor majd megállapíthatjuk, „hogy a szövegek nem változtak, csak a körülmények.” A román–magyar viszony javítása miatt szükség van a Medgyessy-Nastase találkozókra, az RMDSZ és a mindenkori román hatalom párbeszéde is természetes. Nem tanulhatnak anyanyelven, „ez volt a kilencvenes években a siratnivaló, s a szlogen: önálló állami magyar egyetemet. Az óvodától az egyetemig mindent anyanyelven! Időközben politikai lett a revindikáció: autonómiát, kettős állampolgárságot akarunk!” Volt társnemzeti óhaj is. Asztalos Ferenc, az oktatási szakbizottság képviselőházi alelnöke mondta: a kilencvenes években a kolozsvári Babes–Bolyain 110–120 magyar diák tanult, most tízezer, s a tízből nyolcezer anyanyelven. A Sapientia is hatalmasat tágított a felsőfokú anyanyelvi lehetőségek körén. A mostani anyanyelvű oktatás Moldvában – a csángóknál – nagy érdeme az RMDSZ-nek. /Oláh István: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? = Romániai Magyar Szó, márc. 31./
2004. április 2.
Oláh István hosszas eszmefuttatásában kitért arra, hogy a székelységet endogén közösségnek mondta eléggé tudalékosan valaki, hogy Bayer Zsoltot alig várja, hogy ismét jöhessen Erdélybe. A román határon jogot sértettek, mert nem engedték be Bayert, de az újságíró hozzátette: nem lehet 2004-ben az ezeréves birodalom fölénytudatával közlekedni a Kárpát-medencében. A hegemónia hamis tudata tovább mérgezi a Duna-völgyi, amúgy sem legjobb szomszédsági kapcsolatokat. /Oláh István: A határ át nem lépésének elrendelt kényszere. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./
2004. április 23.
Székelyudvarhelyen a polgármesteri hivatal Székely Panteont akar felállítani. /Oláh István: Székely Panteon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./
2004. május 24.
Máj. 22-én Székelyudvarhely központjában Orbán Viktor, a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség elnöke és Szász Jenő polgármester leplezte le az Emlékezés Parkjában tizenhárom magyar történelmi személyiség mellszobrát, Blaskó János, Krisztiáni Sándor, Lessenyei Márta és Tóth Emőke által alkotott, és Magyarországon bronzba öntött szobrokat. Mintegy nyolcezren vettek részt az ünnepségen. Az Emlékezés Parkjának avatására Székelyföld valamennyi részéről érkeztek csoportok a Magyar Polgári Szövetség helyi szervezetei képviseletében. A tömegben egy gyergyói férfi „Hajrá magyarok! Bayer Zsolt, visszavárunk!” feliratú transzparenst tartott, odébb fiúk vállán ülő lányok óriási piros-fehér-zöld zászlót feszítettek ki. A szónokok közül Kató Béla református püspök-helyettes a nemzeti megmaradás leghatékonyabb módszerét példaként jelölve meg, elsőként gratulált a jelen lévő Orbán Viktornak ötödik gyermeke, Flóra születéséhez. Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke felsorolta a „román szociáldemokrata kommunista párt magyar tagozata”, az RMDSZ által elkövetett politikai tévedéseket. „Kérjük az autonómiát” – fogalmazta meg Tőkés után Szász Jenő is, aki – miután kiderült, hogy az MPSZ nem vehet részt a választásokon – harmadszorra is független jelöltként pályázza meg az udvarhelyi polgármesteri tisztséget. Az autonómiatörekvések, valamint a politikai pluralizmus megteremtése mellett foglalt állást Orbán Viktor is, aki Magyarország EU-csatlakozása kapcsán abbéli reményét fejtette ki, hogy Románia majdani csatlakozásakor a Székelyföld önálló régióként léphet a népek és kultúrák európai közösségébe. Végül Orbán és Szász sorra leleplezte a Vándor székely, Szent László, Hunyadi László, Báthory István, Bethlen Gábor, Fráter György, II. Rákóczi Ferenc, Wesselényi Miklós, Bem József, Bethlen István, Nyírő József, Kós Károly, valamint Csaba királyfi mellszobrát. Végezetül a két politikus elültette a parkban a Megmaradás fáját. /Zilahi Imre: Tucatnyi történelmi személyiség között Csaba királyfi is szobrot kapott. = Krónika (Kolozsvár), máj. 24./A csíkszeredai Julianus Alapítvány nevében átadták Orbán Viktornak a nemrég született Flóra lánya számára faragott bölcsőt. A szoborpark kapcsán a Fidesz elnöke kiemelte, ott a magyar nemzet történelmének mitikus alakjai kaptak helyet, de az igazi hős a tizenharmadik, az ismeretlen székely, aki a hétköznapi munkájával alakította, befolyásolta a történelmi folyamatokat. ,,Az Európai Unión belül minden lehetőséget meg kell ragadni a határon átívelő újraegyesítés előnyeinek kiaknázására” – jelentette ki. A közelgő helyhatósági választásokra utalva Orbán kijelentette: a választás tétje valójában európai ügy, hiszen az a nemzeti önrendelkezésről, az autonómiáról szól. Tőkés László hitet tett az értékelvű politizálás, az autonómia és a kettős állampolgárság ügye mellett. Kitért a múlt héten elfogadott esztergomi nyilatkozat fontosságára, mely az 1996-os budapesti összmagyar csúcstalálkozó nyilatkozatának értelmében a nemzet határok feletti egyesítése mellett és a határon túl élő magyarság önkormányzatának, köztük Székelyföld területi autonómiájának kivívása mellett tett hitet. /(s): Erdélyt s az autonóm Székelyföldet várja az unió. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 24./ Jónéhány hónappal ezelőtt mertünk nagyot álmodni akkor is, amikor mások arról próbáltak meg meggyőzni, hogy tanuljunk meg kicsik lenni. Nekünk Udvarhely több, mint város, nekünk a Székelyföld fővárosa – mondta Szász Jenő beszédében. /Rédai Attila: Orbán Viktor jelenlétében leplezték le az Emlékezés Parkját. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 24./ Orbán Viktor a szoboravatáson mondott beszédében hangsúlyozta: „Minden lehetőséget meg kell ragadnunk a határon átívelő újraegyesítés előnyeinek kiaknázására, hogy aztán Önök, és reményeink szerint belátható időn belül a délvidéki magyarok is megtapasztalhassák, micsoda felhajtó erőt, micsoda távlatokat és lehetőségeket ad a magyarság újraegyesülése az Európai Unió keretein belül. A teljes magyarság újraegyesülése az Európai Unión belül olyan ünnepnap lesz, melyet az emberek hosszú évekig csendben végzett szívós munkája emel a magasba.” Kérte a megjelenteket hogy védjék meg az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket. /Orbán Viktor székelyudvarhelyi beszéde. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 25./ Oláh István ironikus hangon számolt be a szoborállításról. /Oláh István: Szobrozó politikusok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./
2004. május 24.
Egy etikai parancsolatot készített elő aláírásra a Székelyudvarhely városi RMDSZ. Ugyanakkor „Udvarhelyen nekiállnak szamizdatot gyártani valami időben, elmeállapotban visszamaradt figurák.” „A Való Világ elnevezésű tenyérbemászó lap az RMDSZ ellenében szamizdatkodik. A névtelenség és az agresszív elmebaj sötétjéből, úgy kell neki!” – írta Oláh István, a lap munkatársa. /Oláh István: Korrekt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 24./
2004. május 26.
Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere beperelte az Erdélyi Riportot, pontosabban Stanik Istvánt és Mihály Lászlót, hasonlóképpen a Székelyudvarhelyért Alapítvány is pert indított becsületsértésért. Stanik István elmondta, hogy az Erdélyi Riport 2003. szept. 4-i számában arról írt, hogy a Székelyudvarhelyért Alapítvány gyanús körülmények között vásárolt meg 5,2 milliárd lejért egy ingatlant. 5,2 milliárdot kifizetni készpénzben törvénytelen, 30 millión felül a jogi személyeknél nincsen is készpénzes kifizetés. Ráadásul a házat igazából nem is lehetett volna eladni, az államosított lakásokra vonatkozó törvény lehetővé teszi, hogy a bérlő megvásárolja a házat, de tíz évig nem idegenítheti el. Máj. 25-én volt a negyedik idézés az ügyben, a sepsiszentgyörgyi bíróságon. Szász Jenő, a felperes nem jelent meg. A következő tárgyalás jún. 24-én lesz. /(Oláh István): Inog az ingatlan. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./
2004. június 5.
Bágyi Bencze Jakab, az Udvarhelyi Híradó munkatársa Aristide Roibu szenátorral készített interjút. Roibunak emlékezetes szerepe volt az úgynevezett Cserehát-kérdésben. Roibu építette azt az eredetileg fogyatékos-gondozónak tervezett épületet, amit aztán átjátszott a Szeplőtlen Szív bukaresti görög katolikus kongregációnak. Szász Jenő polgármester az akkor még hatalmon levő Fidesz-segítséget akarták megoldani a kérdést. Azonban az sem sikerült. Roibu azt állította, hogy a csereháti épületet felajánlotta Szász Jenőnek megvásárlásra. Oláh István újságíró szerint Szász Jenő a Magyar Polgári Szövetség megalapítója az RMDSZ ellenében, és ezzel „az egész romániai, erdélyi magyarság sorsában ártalmas és veszélyes feladatot vállalt.” /Oláh István: Roibu, Cserehát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./
2004. június 17.
Szász Jenő polgármester a választáskor az autonómia és a kettős állampolgárság mellett állt ki. Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés elnöke emlékeztetett: a belátható múltban nem vállalta fel ezeket a polgármester, s amikor Szász bejelentette, hogy az MPSZ a nemzeti és keresztény értékekhez igazítja programját, Katona Ádám jelezte, ő volt az, emellett kezdettől kiállt. /Oláh István: Miért haragszik Katona Szászra? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./
2004. június 29.
Az autonómia és a kettős állampolgárság kérdése felnőtt a Magyar Állandó Értekezletig. Oláh István újságíró szerint e témában néha utcasarki népszónokok keltenek nép-nemzeti gerjedelmeket a tömegben, és van, amikor a szakértők szerint egyenesen az európai fórumok elé kívánkozik a kérdés. Az újságíró leszögezte, ha az EU tagja lesz az ország, akkor „az erdélyi magyarság autonómia – illetve kettős állampolgárság – elképzelése is súlytalanná válik”. /Oláh István: Slágerzóna. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./
2004. július 7.
Marosvásárhelyen megnyílt Wagner Péter /Budapest/ építész rajzainak és fényképeinek tárlata Szék 1970-2003. Egy mezőségi falu változásai címen. A kiállítás Wagner Péter hetvenes években készült épületfelméréseit, valamint a hetvenes években és 2003-ban készült rajzait és fényképfelvételeit mutatja be. /b. d.: Feneketlen a múltnak kútja... = Népújság (Marosvásárhely), júl. 7./ Oláh István megmagyarázta: nem arról van szó, hogy erdélyi diákokat nem engedtek be magyarországi – anyaországi! – munkatáborba. „Inkább, hogy az EU-szabályzók közönye eleve hárít minden nemzeti és sorsközösségre utalást.” /Oláh István: Szegény erdélyiek! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./
2004. július 8.
Az Artera Alapítvány /Székelyudvarhely/ célja a közösségépítés- közösségfejlesztés, vezetője Lőrincz Zsuzsanna. Nyaranként a mesefalut Máréfalván rendezik be. Júl. 8–16-a között a gyerekek játékosan tanulják a népművészetet, a népi kismesterségeket. Ezután kezdődik a Míves Emberek Sokadalma Székelyudvarhelyen, ugyancsak az Artera szervezésében. Az előző években Magyarországról, Felvidékről, Újvidékről is jöttek kiállítók. Színészvetélkedő is lesz, a műsorvezetője a tervek szerint Für Anikó. /Oláh István: Mesefalu és mirákulum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./
2004. július 17.
Oláh István újságíró a Székelyudvarhely főterén felállított szoborcsoport ról írt. Annak egyik darabja a Vándor székely, sokak szerint Wass Albert. Már van másik verzió is, hogy a szobor Orbán Viktorra hasonlít. Oláh István sietett jelezni, hogy Csaba királyfiról nem maradt fenn rajz. /Oláh István: Ez a szobor más, mint ami. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./
2004. július 27.
Oláh István újságíró újból támadta Szász Jenőt, kifogásolva, hogy Szász Jenő erdélyi összmagyarságról beszélt. A cikkíró szerint „indulataikat és gátlástalanságukat ismerve” Szászékra nem lehetne parlamenti szerepet bízni, mert az ő céljuk az RMDSZ kiszorítása a hatalomból. – Szász Jenő Székelyudvarhely újraválasztott polgármestere, a város „közélete széttöredezett és minden zárlatos a szó szoros vagy átvitt értelmében.” /Oláh István: Legkisebb fiú jussa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./
2004. augusztus 17.
Oláh István, a lap munkatársa a székelyudvarhelyi szoborparkról azt írta: a prefektúra beperelte a helyhatóságot, mert törvénytelenséget követett el, amikor az Emlékezés parkja nevű „nosztalgiaobjektumot felépítette”. /(Oláh István): Minden törvényértelmezésen túl. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./
2004. szeptember 6.
Oláh István újból írt szoborpark ellen, szerinte az csak az Emlékezés Parkja nevű nosztalgiaobjektum. Az MPSZ-elnök Szász Jenő polgármester állíttatta fel a szoborparkot Székelyudvarhelyen. Oláh István szerint nincs szükség a szoborparkra. /Oláh István: Minden törvényértelmezésen túl. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./
2004. november 26.
Orbán Viktor kijelentette, hogy sem a Fidesz, sem az MSZP nem ellensége a nemzetnek, ami eléggé szokatlan határon innen és túl, főleg ha tudjuk, a legnagyobb ellenzéki párt pont olyan kegyetlen következetességgel építette az ellenségképet, mint a parlamenti választások idején – írta Oláh István. /Oláh István: Heti Híres. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 26./
2004. december 7.
Balla Árpád gyermekgyógyász főorvos elmondta, hogy 2000 áprilisában ment nyugdíjba, de már korábban is foglalkozott tudományszervezéssel – ülésszakokat szervezett, létrehozta a Pápai Páriz Alapítványt. A Pápai Páriz Alapítvány segítségével évente családorvosi továbbképzőt szervez, az előadók zömükben külföldiek, Budapestről, Szegedről, Debrecenből érkeznek. A továbbképzőkre 150–270-en jelentkeznek. A Pápai Páriz Alapítványt szintén 2000-ben intézményesítette, de már 1998-ban elindította az EME kereteiben. Az alapítvány a jótékonykodásba is bekapcsolódott. Emellett Balla Árpád tíz évig a Magyar Egészségügyi Társaság alelnöke volt. Négyévente szoktak világtalálkozót szervezni, illetve évente egyszer az anyaországban, egyszer pedig valamelyik Kárpát-medencei államban szakmai találkozót. Az első (1994-ben) Székelyudvarhelyen volt, itt találkozott először a Kárpát-medencei magyar orvostársadalom. Balla Árpád 1970-től követi Hargita megye népmozgalmi adatait. 1992–2003 között több mint harminckétezren vándoroltak ki. A természetes szaporulat negatív lett, ma már Hargita megyében is mínusz 1,32 ezrelék körül mozog. 1989 után az abortusztörvény teljes liberalizálása után megnyolcszorozódtak a terhesség-megszakítások. /Oláh István: Orvosok a Kárpát-medencében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./
2005. március 18.
Székelyudvarhelyen a református kollégium épületét visszakapta a református egyházkerület, a tanítóképző épületét is ideértve. Az egyház szép gesztusa volt, hogy közölte: a városnak csak a tanítóképző költségvetését kell fedeznie, mert a kollégium kiadásait az egyházkerület állja. A kollégium épületének egyik részében berendezett könyvesbolttól és egy fiókirodától kapott bérleti díjat szintén az iskola fenntartására fordítják. /(Oláh István): Egyházi ingatlan-restitúció. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./
2005. május 24.
Oláh István, a Romániai Magyar Szó munkatársa helyreigazította Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármestert, nem igaz, hogy ötszázezer hőse és egy főhőse volt a pünkösdi búcsúnak. Azok inkább jámbor, olykor bűnbánó emberek, zarándokok. Az újságíró ironikusan írt a tatabányai polgármesterről, aki gyalog érkezett: „hétszáz kilométert jött-jődögélt és megérkezett! Ne feledjük, gyalogolni jó szívvel mindenért lehet – ha nincs kocsim, és nem találták még fel a közszállítást”. „Attól viszont még nem lesz hős, sőt, egyetlen főhős valaki, ha ezt az ésszerű móriczi egészségprogramot egyszer (vagy akárhányszor) gyakorolja.” /Oláh István: Hőscsinálók. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 24./
2005. július 8.
Oláh István, a lap székelyudvarhelyi munkatársa ironikusan írt a közeledő Petőfi ünnepről. Renoválják az emlékművet Fehéregyházán. Az újságíró megjegyezte, volt korábban is valami „obeliszk-kozmetika”. Valójában azért kell renoválni, mert ismeretlenek megint meggyalázták az emlékművet, a helyreállítást nevezi kedélyesen kozmetikának. Fehéregyházán majd elhangzik „egy operett-eskü”, írta Oláh. Székelyudvarhelyen megvolt a hagyományőrző huszárezredek első seregszemléje, „akár Mária főhadnagyot is viszontláthatnánk”, tette hozzá. /Oláh István: Éljent a respublikára... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./
2005. szeptember 2.
A mi Mata Harinkat Mucuskának hívják. A Szatmári házaspár Erdélyből települt át, állítólag a Román Hírszerző Szolgálatnak dolgoztak, a nő – Mucuska – több mint bizalmas kapcsolatba keveredett néhány politikai nagymenővel, a férfit Markó Béla többször is a szövetség magyarországi nagykövetének ajánlotta be a székesfővárosban, írta Oláh István. A kémhisztéria előállt, az is igaz, a történet valószínűségéhez sem fér kétség. A szekusdosszié fantomja is kísért, újabban magát Markót támadja egy bukaresti román lap, azt állítva, hogy marosvásárhelyi lapszerkesztőként jó kapcsolatai voltak azzal a szekus tiszttel, akit ráállított a hatalom. /Oláh István: Heti híres. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 2./
2006. május 16.
Nagyvárad és Berettyóújfalu sikeres közös pályázatának eredményeként találkozhattak május 15-16-án Nagyváradon, Bihar megye székhelyén az említett két város könyvtárosai. A tanácskozásnak helytörténeti gyűjtemények kialakítása volt a központi témája. Tavaszi Hajnal, a Nagyváradi Ady Társaság ügyvezetője, a rendezvény egyik szervezője azt hangsúlyozta, hogy napjainkban a helytörténethez kapcsolódó kötetek, kéziratok a legkeresettebbek a tékákban, jóllehet épp ezeknek a kiadványoknak a feldolgozása akadozik leginkább. A marosvásárhelyi Teleki Tékából érkezett Spielmann Mihály beszámolt arról, hogy a Teleki Téka Alapítvány jóvoltából megújult az erdélyi intézményt befogadó ingatlan, bővült a könyvtár számítógép-állománya és hogy a Borsos Tamás Egyesület fiatal és jól képzett történészekből álló tagsága záloga a jövőbeli szakszerű munkának. /Gurzó K. Enikő: Könyvtárosok a történetírásról. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 16./ Emlékeztető: készült ilyen útmutató, Veres Péter székelyudvarhelyi muzeológus a szerzője: Segédlet falumonográfia írásához. /Oláh István: Csűrkapuk nyikorgásának fölöttébb hasznos voltáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1999. dec. 15./
2006. május 26.
Negyven évvel ezelőtt, 1966. május 26-án Budapesten meghalt Tamási Áron. Sírja ma már idegenforgalmi látványosság Farkaslakán. Az írót, végakaratának megfelelően, szülőfalujában temették el, s hogy hazahozták, az dr. Bakk Sára nagy érdeme. A Bakk család az író barátja volt, e meghitt kapcsolat miatt Sára asszony az író utóéletének és életművének hűséges őrzője mindmáig. Annak idején a Securitate minden lépését figyelte: kivel beszél, kikkel tartja a kapcsolatot. Dr. Bakk Sára a magányos székely megmunkálását szorgalmazta először, azt el is készítette Szervátiusz Jenő. A Szervátiusz gyűjteményes kiállításon látható Kolozsváron a Szent Mihály-templom parókiáján. A Tamási Áron-emlékműhöz a követ 1971 májusában hozták a Hargita sándorfalvi részéből. Akkor nekiállt a két Szervátiusz, és elkészítette az emlékművet. Az avatás 1972. szeptember 24-én volt. Akkor nevezte Sütő András az emléket tonnás hegyibeszédnek. Tamási Áron halálának ötödik évfordulóján Balogh Edgár azt fejtegette előadásában, hogy a test után a szellemnek is haza kell térnie. Neki és Kacsó Sándornak nagy szerepe volt Tamási rehabilitálásában, műveinek kiadásában, újrakiadásában. A cserefa kopjafát a sírra pedig Székely Lajos faragta. A kopjafaállítás az író halála fordulóján, 1967. május 26-án volt. Azután 1977-ben jött a szomorú hír, hogy a Szervátiuszok művészetére Romániának nincs szüksége, ki kellett menjenek Magyarországra. /Oláh István: A csodakő hiteles története. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 26./
2006. június 2.
Gyergyóditrón tartotta Hargita Megye Tanácsa kihelyezett, ünnepi ülését. Hat esztendeje minden alkalommal a megyenapok keretében azon a településen tartják az ünnepi ülést, amelyből a Hargita Megyéért Díjjal kitüntetett származik. A szakintézmények javaslata alapján életműdíjakat is kiosztottak. Elismerésben részesült: dr. Venczel László sebész főorvos; Kovács Piroska máréfalvi tanítónő; Oláh István székelyudvarhelyi újságíró és költő; Tóth Miklós tusnádfürdői gyorskorcsolyaedző; Márton Árpád csíkszeredai festőművész; Páll Lajos korondi festőművész és költő; Ioan Platon 91 esztendős maroshévízi tanár. /Bajna György: Hargita Megye Tanácsának ünnepi ülése – Vencser Lászlót szülőfalujában tüntették ki. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 2./
2007. december 4.
Aki dicsőítő verseket írt Ceausescuhoz, és most is a közéletben tevékenykedik, álljon elő. Erre „sarkall” leleplező-sorozatában a maszol.ro Előre című „könyöklőblogja”, mely eddig Oláh Istvánt és Barabás Zoltánt „vette elő” az Előre régi számai alapján. Mindketten ma is aktív személyek. Gáspárik Attila betársult Salamon Márton László mellé. „Virtuális Múzeumra gondoltam, ahol kiállítjuk régi dolgainkat” – fogalmazott Gáspárik Attila. Egyrészt okulásul a fiatalok számára, másrészt példamutatásként, hogy ne kövessék el ugyanazokat a hibákat. Salamon Márton László szerint a legérdekesebb a nyolcvanas évek második feléből a régi pártlap, az Előre számainak vizsgálata. Közéletileg ma is aktív személyeket találtak az elnyomó kommunista rezsimet kiszolgáló írások közlői között. Az Előre blog Nicolae Ceausescu elvtárs születésnapjára, illetve hozzá írt verseket tett közzé például a Székelyudvarhelyen élő, MTI-Press–díjas Oláh Istvántól, vagy Barabás Zoltántól, ki jelenleg a királyhágómelléki református püspökség Partiumi Közlöny című lapjának főszerkesztője. Azt várják, hogy a versek írói megszólaljanak. „Nem értek egyet azzal, hogy tizennyolc éve Hajdú Győző az egyetlen mumusunk, eközben töretlen karriereket látunk” – állítja Gáspárik. Szerinte az írástudóknak jóval nagyobb a felelőssége. Dicsérő verseket írni nem volt kötelező. Az RMDSZ-en belül is vannak ma tisztségben olyanok, akik írtak dicsérő verseket: Molnos Lajos tanácsos vagy Magyari Lajos. /Gergely Edit: Mumusok és pellengérek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./
